12. francia filmnapok

A 12. Francia filmnapok

Hihetetlen nagy elánnal vetettem bele magam a filmnapokba, miután megtudtam, hogy Audrey Tautou-nak fogok tolmácsolni egy teljes álló nap. A többi napokon a szívemnek oly kedvessé váló Nadine társa lehettem és a férjéé, aki zeneszerzőként vett részt Nadine "Karamell" című filmjében.

Audrey Tautou az "Egyedül nem megy" című filmben alakított nagyot.

Ajánlom mindenkinek a figyelmébe az összes francia filmet. Közel áll hozzánk, európai, tartalmas , ám mégis könnyed, s ami a legfontosabb, van üzenete! Jó szórakozást kívánok a 12. filmnapokhoz is. Hogy milyen Audrey, arról külön írok!

Itt az idő, hogy megosszam tapasztalataimat a misztikusnak tűnő tolmácsolásommal kapcsolatosan. Talán mostanra sikerült feldolgozni az élményeket! Gyakorlatilag minden kérdésre tudtam a választ, anélkül, hogy elgondolkoztam volna. Minden kérdésre, amit feltettek Audrey-nak, egyszerre öntöttük a választ magunkból, ő franciául, én magyarul, mintha egy egyszerre folyó sebes folyammá váltunk volna, ami csak hullámzott, nem akart megállni, semmi sem állított meg bennünket. Egyidőben feleltünk, ez volt a misztikus, mintha nyelvtudás nélkül megértettük volna egymást, semmi sem kellett csak egy nagy adag telepátia. Hát ez volt benne a csodálatos. És amikor egyszer elkalandozott, pihenni vágyó agytekervényem, akkor a nagymamájára gondoltam, nem tudom, miért, és felocsúdva eltévelyedésemből hirtelen, lányos zavaromban Amélie-nek szólítottam, amitől egész végig tartottam. Mindenki nevetett, aki hallotta, de ő nem nevetett, hanem komolyan rám nézett, s azt mondta: "Minden szerepem misztikusan kaptam. Az egyik nagymamámat Amélie-nek hívják, a másikat pedig Poulenc-nek." Végigfutott a hátamon a hideg. Ő ezt akarta elmondani, és ezt a gondolatot küldte felém, amit én tökéletesen teljesítettem. Hát ilyen volt Audrey Taoutou-nak tolmácsolni.